Nincs tiszta lap

Nem a Nyugati az egyetlen olyan közlekedési csomópont, ami már szinte tolerálhatatlan mértékben tele van orkokkal, de dobogós a helyszínek közül, ráadásul gyakran megfordulok arrafelé. Mondjuk szinte minden nap. Az, hogy koszos és büdös, az a világ legtermészetesebb dolga, mert rengeteg ember fordul meg itt, ami meg közös, azon látszik is, hogy az. Nincsenek illúzióim, begyűjthetnék a csöveseket, de jönnének újak helyettük. Amíg a probléma fennáll, addig mindig, mert ez a hely viszonyleg könnyű életet jelent az alternatívákhoz képest. Falun meg kell dolgozni azért a két liter borért, a kenyérért, meg esetleg valami fedélért, ráadásul a ház körüli munkákat csak úgy lehet (és érdemes) csinálni, ha az ember magának dolgozik, mert a nehéz fizikai munkától a pepecselésig minden megtalálható itt. De igenis dolgozzon, mondta Józsi a BMW-ből. Hát menjél, és csináld annyiért. A legtöbbje tényleg nem tudná már hasznossá tenni magát, mert vagy már rá van kötve egy sörcsapra, vagy már a következő tél úgyis elviszi.
- Nem adok nekik semmit, mert csak elisszák! - Kovács Béláné(62). Hova tegye, lakáskasszába? A legjobb dolog, amit tehet vele, ha vesz a 91-es megállójában egy "hírlapot" belőle. Ehhez képest most kellene jönnie a magányos hősnek, aki mindent máshogy csinál, de ez sajnos nem az a sztori, én meg messze nem vagyok olyan jó ember. Én is leginkább közönnyel szemlélem az eseményeket, és nagyon ritkán adok, mert unom őket. Az életerős, fiatal meg egyenesen dühít, főleg egy göndörhajú, amelyik még alattomos is. Úgyhogy nem fogok moralizálni, mert nincs hozzá jogom, csak leírok.
Ma például bérletet kellett vennem, ami által több ponton is támadási felületet hagytam magamon. A pénzfelvétel még a legkisebb gond, mert a K&H nem a téren van közvetlenül, ellenben a bérletpénztár annál inkább. Na a sorban állás rögtön felvet két problémát: nyílván van nálad pénz, és épp nem sietsz sehová, vagy nagyon hiteltelenül hangzik. A pénztár mellett volt két nő, akik a lövegtornyos flashjátékokhoz hasonló módszerrel fedték le a távozásra alkalmas teret, meg egy harmadik járőrözött. Oda is lépett hozzám a fickó, aztán közölte, hogy:
 

Aztán biztosított, hogy nem csöves, mint az a két kurva. És akkor beindult a fosáradat, hogy jegykéne, mert a bátyám a Sanyi...a kabátomat a nagyszobában...a fater meg kórházba került és meg kéne látogatni...Úgyhogy vehetnék neki két jegyet, ha már úgyis a sorban állok. Vagy egyet. Esetleg a kurva anyádat. Ezt már én, és csak magamban, neki csak szimplán nemet mondtam. Kicsit gondolkodtam hazafelé, hogy vajon arra ment-e ki a dolog, hogy megkapja az árát, ha az ember siet, vagy van valami pont egy fokkal kevésbbé tróger haverja valamelyik pénztárnál, aki kéz alatt beveszi, és eladja megint a jegyet. Mindegy is.
A múltkor viszont adtam, egyike volt a ritka alkalmaknak. Nem jöttem rá, miért, talán nagyapámra emlékeztetett. Mondta, hogy meginna egy sört, és holnap megadja.