Voltam ma is jégkorongozni, aztán meg lelkisegély szolgálatot játszottunk, úgyhogy ma se mostam ki a benti cuccomat. Pedig holnap menni kell a tetves munkahelyemre, és nem maradhatok utcai ruhában, mert okádni fognak a szagomtól a metrón. Nem voltam bent dec. 20. óta, és nem tudtam időt keríteni arra, hogy kimossak pár rongyot. Én olyan szépen el tudom tölteni az időmet munka nélkül, és vannak olyanok, akik megnyerik a lottó ötöst, aztán két hónap múlva felakasztják magukat a spájzban a sonkák közé, mert annyira nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Érted ezt? A Dózsa György út következik. Mindegy, pénzt utoljára általános iskolában nyertem, ügyes voltam papírgyűjtésen. Ha betalicskázom fater rádiótechnika évkönyveit, akkor még kitüntetést is kaptam volna. Meg egy akkora pofont, hogy kibontom a falat. Holnap menni kell, és engem ráz tőle a hideg. Ha csak átvitt értelemben, az ajtók a bal oldalon nyílnak, de ezek az állatok két hete nem fűtenek bent, mert arra nincs pénz már az MTA-nál, hogy a villanyt felkapcsoljuk. Jövőre majd gyertyával járunk szarni, vagy mi lesz? Bár, ahogy a dolgok állnak, jövőre már nem leszek itt. Nem rúgynak ki, nemnem. A körülmények lesznek olyanok, hogy inkább csinálok bármi mást. Felhívott a haverom is, aki a franciáknál doktorandusz, aztán mondta, hogy épp megpróbálja fél évvel hamarabb befejezni, mint lehetne aztán írja a kérvényeket. Miért nem foglalkozom én elméleti kémiával? Nyugati Pályaudvar. Kiszámolnám, hogy milyen átmeneti állapotok lehetségesek egy reakcióban, aztán az életbe nem ellenőrzi ezt kísérletileg senki, de legalább lehet fosni a cikkeket a semmiről. Most fognak majd venni nálunk, a szomszédos csoport egy flash vákuum pirolizátort. Berkanak, figyelj, egy anyagot a gépbe, és aztán gyorsan felmelegítik vagy 500 fokra, aztán megnézik, hogy mi történik vele, persze miligrammos tételben, nehogy haszna legyen. Kérem vigyázzanak, okosan szarrá sütnek mindent, és örülnek neki. Csak ki ne derüljön sose, hogy mi folyik nálunk, mert az adófizetők ránkgyújtják az egész kócerájt. Érjek haza, beverek egy felest, pedig nem szokásom csak így. Meg egyébként se, hacsak Nóra Ludas Matyi hangulatú haverja nem tölti csurig mindig a poharakat. A Ferenciek Tere következik. Attila is kiborított kicsit. Aszongya szeretik egymást, csak valami hiányzik. Mi? Mi a faszom hiányzik, ha szeretik egymást? Akkor jön ilyen szöveg, ha épp minden megvan, csak nem szerelmes valamelyik fél. Komoly fogalmi zavar van itt, az az érzésem. Kicsit éhes is lettem erre a sörre, otthon meg attól félek semmi nincs. Holnap az is kiderül, hogy mennyit buktunk be a kajajegyekből. Olyan szóbeszédek is voltak, hogy szélnek eresztik a mostani menzásokat, aminek legfőbb ideje volna, mert eléggé rossz lett a konyha. Az elején nagyon jókat ettünk, aztán egyre több akna került az étlapra és egyre kevesebb fogyasztható étel. Ami meg jó volt, az kevés volt. A legnyagyobb merénylet eddig, a Kálvin tér következik, a Katcumoto-tokány volt. Löncshús tésztával, némi uborkával és olivabogyóval. Nem is mert azóta Jani csinálni ilyet, mert valószínű megfürösztötték volna benne. Itthon kéne főzni, aztán behordani. Hárman vagyunk, egy nagy kondér chillis babot két napig is eszünk, hat naponta öszeütni valamit nem is verne nagyon hanyatt. Kálvin tér. Tetves hideg lesz kint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.