Nincs tiszta lap

Tegnap volt 2009. első repülése részemről. Ilyen volt pont előtte:

Ahogy Feri fogalamazott pár héttel ezelőtt, amikor mentőernyőt hajtogattunk; kezdődik az idei őrület! Stílszerűen tehát tegnap se ment semmi zökkenő mentesen, vagy elgalább a tervek szerint. Pénteken Gyilkos Képernyők koncerten voltam, mert mégiscsak kell ilyen is, de be kellene már látnom, hogy nem ismerem a mértéket. Az már önmagában csoda, hogy felkeltem másnap fél nyolckor, másnaposan, az egész előző héttel a nyakamban. Életmentő két pogácsa elfogyasztása után fel is ébredtem, de ez már a találkozási pontnál volt, az Árpád hídnál. Idáig még a robotpilóta hozott, úgyhogy csak reggeli után vettem észre, hogy ez az a bizonyos első tavaszi nap, ami minden évben különleges. Terv szerint összeraktuk a gépeket a műszaki vizsgára, mert persze ezt is rászerveztük, meg is kaptuk gond nélkül az idei papírokat. Az adminisztrációról jut eszembe, hogy még be kell fizetnem a rendőrségnek ötezret a két héttel ezelőtti miskolci családlátogatásom folyományaként. Semmi extra, behajtani tilos. Nade vissza a repüléshez! Kitaláltuk, hogy a kellemesnek ígérkező ÉNy-ban majd csörlünk párat a hűvösvölgyi reptéren. Átbaszás No. 1.: nem jött be a meteo, forgolódó semmilyen szél volt. No. 2.: ettől még húzgálhattak volna minket, de kitalálták a lenti okosok, hogy vontatnak, és nem áll ki a csörlő. Megakadályozandó, hogy teljesen kárba vesszen a nap, nagy nehezen rávettük magunkat, hogy kimegyünk az Újlakira. Ez a Határhegy Hűvösvölgyre néző oldala gyakorlatilag, és még sose repültem innen. Nem is terveztem, mert sok értelme nincsen. Túl kicsi a szintkülönbség, felette polgári légtér van, ráadásul tele van ernyővel a maradék kevés hely. Ráadásul amikor egyszer akartam innen repülni, akkor végignéztem, ahogy Kálmán megharapja a köveket a rámpa alján. Ja, meg még cipelni is kell a felszerelést a hangártól. Nagy nehezen kicuccoltunk és össze is szereltünk. Ez se volt könnyű, mert a fenti képen látható szárnyat ősszel vettem, és még csak kétszer raktam össze, akkor se egyedül. Az volt a legnyugtalanítóbb a hosszú kihagyás, az új helyszín és a szar idő mellett, hogy még sose repültem a Conceptemmel. Áltam is vagy 10 percet a rámpán, rendesen tele volt a nadrágom, de aztán csak nekifutottam. Alapvetően kellemes volt a repülés, csak rövid ahhoz, hogy megismerjem a repcsit, viszont az már ennyi alatt is kiderült, ha az életemre tör. Asszem jól megleszünk. Leszálltam Álmos mellé, és elbámészkodtunk vagy fél órát, mielőtt szétszereltem volna a gépet. Nagyon felszabadultam ettől az alig egy perctől a levegőben. Asszem az egész tél kijött rajtam most, és akinek olyan hobbija van, amit kénytelen hosszú hónapokra felfüggeszteni, az megérti miért volt már minden bajunk februárban. A nélkülözésnek viszont most vége! Idén hatalmasakat fogunk repülni itthon és külföldön is. Erről jut eszembe, Feri még húsvét előtt menni akar Szlovéniába. Kezdődik az őrület.