Kezdek megcsömörleni a karácsonyi szeretetáradattól, pedig próbáltam nem elmerülni benne, és még így is. Egy fél mise a rádióból reggelihez, ebédre szintén, meg valami hajléktalanszálló a TV-ben, közben az összes zs kategóriás hazai és külföldi előadó egy egy karácsonyi száma. Jézus meg elfoglalta az ATV-t. Még a kocsmában is műanyag koszorúk vannak kitéve porfogónak. Ma már úgy érzem, mintha megettem volna kiskanállal egy kiló cukrot, de asszem a nap végéig csak kihúzom valahogy. Egy jó dolog volt igazából, ami kellemes volt és nosztalgikus, az pedig a fenyőillat, ha elmegyek a fa előtt. Ha ezt megérzem, akkor mindig visszaemlékszem azokra a régi karácsonyokra, amikor már hetekkel előtte visszaszámlálás volt, és a legó repülőgépekkel kerestem az ajándékokat, mert a légierővel mégiscsak egyszerűbb az ilyesmi. Az király volt.
Node nézem a leveleimet, és válaszolok a karácsonyi üdvözletekre, amikor látom, hogy levél jött az egyik társkereső oldaltól, ahova még tavaly regisztráltam. Azt írja, hogy már 120 napja nem léptem be, ami azért is furcsa, mert úgy emlékeztem, hogy letöröltem magam. ezek szerint csak akartam, de most pótoltam a hiányosságot, lezárva ezzel egy majdnem egy éves korszakot. Igen, hogyha majd visszagondolok valamikor 2008-ra, akkor biztos emlékezni fogok ezekre az esetlen vakrandikra, amiknek azért megvolt a maguk bája. Jönnek az alfahímek, aztán mondják, hogy az meg osztán buziknal való, leveleket írkálni. Oda kell menni, érted, a csajhoz, megfogni a seggét, aztán a többi majd alakul! A szép az egészben, hogy valamilyen szinten igazuk van, de az ember honnan merítse a kezdeti önbizalamt ehhez, ha nem ugrottak rá a nők gimiben, mint gyöngytyúk a takonyra. És mindamellett, hogy végül én se találtam normális nőt a neten, azért egyrészt valószínűleg lehet, másrészt legalább elfoglaltam magam valamivel. Én vásárolni is inkább neten szeretek, mert egy bolt, az adatbázis-kezelés szempontjából rémálom. Oda van minden ömlesztve, aztán nem vagy képes csak a készlet töredékét átnézni. A neten viszont beállítod a méretet, a színt és a mintát, és kidobja azokat a pólókat, amik tetszenek. Nade mostmár van pólóm, úgyhogy mindegy is.
Ma már megtaláltak a sárkányos társadalom legőrültebb figurái, hogy ideje volna kockára fagyni a jeges északkeleti szélben. A Hármashatárhegy városra néző oldala, amit csak Óbudának hívunk, az pont alkalmas ebben a szélirányba a repülésre. A gond csak az, hogy mindkét leszállója elég szar állapotban van, úgyhogy hátra kell repülni a Virágos-nyergen keresztül a Hűvösvölgybe, és ez csak azután sikerülhet, ha az ember nyert egy kis magasságot start után, mondjuk legalább 100 métert. Úgy meg nem jó repülni, hogy vagy sikerül vagy a fáról szednek le. Mondjuk azért kis szerencsével le lehet rakni még a Szeméttelepre elől, de nincs benne sok köszönet. Az utóbbi időben már mindig hátra szálltunk. Múlt télen is fergeteges nagyot repültünk itt, csak még hó is volt, meg ugyanilyen hideg. Ez ellen már nem lehet beöltözni, 25 réteg ruhában is csak max egy óráig bírod a levegőben.
A 2007. december 15-ei Óbudáról kerestem egy képet, ezen mondjuk pont nem én vagyok, de szemléletes. A start utáni első pillanatok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.