Nincs tiszta lap

Jövök haza éjfélkor a Rádai utcában, és kiugrik elém egy vadászgörény. Értem én, hogy szét van rombolva a Kálvin, meg vissza a természethez, de talán a medvéket nem kéne megvárni. Node nem is ez a lényeg, hanem, hogy voltam a Darshanban vacsorázni. Ez egy tradíció a csapatban, bár én még eddig nem voltam. Azért kb 25 ember mindig szokott lenni, egész kis miskolci diaszpóra vagyunk itt fent. Vannak már házaspárok is a társaságban, aztán ők feltétlenül úgy gondolják, hogy úgy kéne már lassan viselkedni, mint az anyuék. Én nem mennék azért ennyire elébe a dolgoknak, kissé fárasztott is az egész banzáj. Az sem segített, hogy tegnap szétvertem magam Tankcsapda koncerten. Ma toleráns hangulatban vagyok, úgyhogy nem fogom szapulni a kari vacsit, van aki igényli az adventi koszorút is. Szükségem is van az utóbbi időben minden türelmemre, mert az egyik legjobb barátom épp készül elkefélni az életét, és ráadásul végig is kell hallgatnom, hogy az miért lesz jó, ha jövőre eljegyzi a barátnőjét. Ő az első komoly lány az életében, ha az alkoholgőzös reszeléseket nem számítjuk ide. Végülis könnyen lehet, hogy jól ki fognak jönni, és csinálnak 32 gyereket minden probléma nélkül. Meg az is lehet, hogy mégse passzolnak, de összehasonlítási alap nélkül honnan tudhatná. Vagy az én személyes tapasztalatiamnak a hiánya mondatja velem? (vagy egyszerű méréstechnikai problémának tartom, hogy nem végzett több párhuzamos mérést a következtetések levonás előtt?) Oké, ez még lehet is, talán bele lehet trafálni elsőre, sőt még érezheti is helyesen. Asszem inkább az zavar, hogy átalakul az életvitele. Az iránnyal nem is lenne baj, nem kell szárazra inni a kocsmát minden adandó alkalommal, csak szerintem siet. Nem akarom, hogy valami gyökér megfelelési kényszer miatt öregedjen az adventi koszorúsokhoz.