Azt hittem, hogy könnyebb lesz. A hibát ott követtem el, hogy belefogtam a sablonok módosításába. Elment pár óram azzal, hogy a jó öreg trial and error módszerrel rájöttem, hogy nagyjából ki kivel van a CSS-ben. Egy informatikus sírógörcsöt kapott volna, ha ezt látja. Általában is el szoktam kerülni a konvencionális megoldásokat és dolgok rendeltetésszerű használatát, de ez családi hagyomány. Nagyapám még a gondolatát is elutasította a különböző barkácsgépekbe épített biztonsági mechanizmusoknak, úgyhogy a saját eszközeiből kihagyta, a gyáriakból pedig kiszerelte. Az én kedvencem a "változatok rotációs kapára" című iparművészeti sorozata volt, melynek legékesebb darabja kaszálógépnek épült. Ez a szörny valójában acélpengéket volt képes kilőni, amikor hatezres fordulatszámnál eltépte a rögzítő csavarokat. Mezőgazdasági alkalmazására nem került sor. Apám a finomabb dolgok iránt lelkesedik, ő áramköröket szeret építeni. Természetesen a spájzot választotta a főhadiszállásának, és rövid idő alatt kiszorította a lisztet meg a répát az 1972-es rádiótechnika évkönyv és a tranzisztorok. Innentől kezdve teljesen furcsa lett volna, ha mondjuk jogásznak megyek. Ez olyan, mint a traktor tövében Sartre drámákat olvasni: semmi nem tiltja, csak ritkán történik meg. Félreértés ne essék, nem hiszek az előre elrendeltségben, rengeteg választásunk van. Látszólagos ellentmondás, hogy a történelem sokszor megismétli önmagát, a gyerek meg az apja hibáit, de ez nem a szabad akarat hiányát jelenti. Amikor megszületünk, akkor nem elkezdjük, hanem folytatjuk és továbbvisszük az életet.
Szerintem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.